Történetek fekete-fehér képekbe csomagolva
A lüktető kubai utcáktól a békés norvég szigetlakókig, a kiszáradt salföldi tavaktól az Etna kopár csúcsáig
A SLIDESHOW
Sokáig operatőrnek készültem, talán ezért él bennem ma is az a késztetés, hogy egy-egy komplett történetet csempésszek a fotóimba. Emiatt szinte mindegy, hogy a világ mely pontján vagyok, a lényeg, hogy fejben épp merre járok. Az Állófilmek slideshow nyolc fejezetből áll: Csendes képek, Szunnyadó értelem, Zarándokok, Sóhajtenger – Kuba, Arab világ, Városlakók, Magyarország, Mediterráneum – bejárjuk a fél világot, de ami még ennél is fontosabb: építünk egy sajátot! Az öt slideshow közül ez lesz a leginkább fekete-fehér vetítés! (61 perc)
A PREZENTÁCIÓ
A bevezetőből kiderül, korábban miért választottam többnyire a fekete-fehér technikát, és mostanában miért fotózom gyakran színesben is. Összevetem kezdeti szárnypróbálgatásaimat érett műveimmel. Elárulom azt is, hogyan tudok észrevétlen maradni az utcai fotózáskor, és milyen a viszonyom a véletlennel. Mi minden kell ahhoz, hogy végül lenyomjam az exponáló gombot? Miért nem adok címet a képeimnek, és miért nem szeretek róluk mesélni? Hogyan találkoztam Fidel Castróval? Miért hagynak hidegen a szenzációsan jó fotók? Valóban a pillanat művészete-e a fotó? Miért van több értelme egy jóga-bérletnek, mint egy drága fényképezőgépnek? (A bevezető hossza 40-45 perc)
AJÁNLÓK
„Ami megfogalmazódott bennem a ma esti képek láttán: Zoltán világa egy csodálatos bolygón játszódik, az itt szereplő »bolygólakók« pedig tökéletes szimbiózisban vannak e bolygóval. A fényképezőgép örömet szerző eszköz. Mindenki szerethető. A maximalizmus sem bűn, csak spontán egyszerűségnek látsszon.” | Roskó István, fotográfus
„Ahogy egy verset nem lehet lefényképezni, ha akarnám, se tudnám leírni e képeket. […] Szeretem nézni Vancsó káeurópai zarándokainak elesett kardigánjait, kendőit, otthonkáit, dauerfrizuráit, miniszoknyáit. A tartást, amivel rendíthetetlenül tartanak valahova.” | Parti Nagy Lajos, író
„A ‘Csendes képek’ csak annyira csendesek, mint egy megfeszített íj.” | Földes András, író, újságíró