Fotográfusként igyekszem olyan képeket alkotni, amelyek a primer látványon túl beindítják a nézők fantáziáját. Soha nem készítek beállított fotókat, inkább élvezem a valóság valószerűtlenségét, a benne rejlő végtelen fantáziát, és azt, hogy ezt egy objektív eszközzel, a fotográfiával tudom közvetíteni. Azt vallom, a művészet nem ítéletet mond a valóságról, hanem gondolkodik felőle.
Minden egyes alkalommal, amikor az exponáló gombra teszem az ujjam, kíméletlenül felteszem magamnak a kérdést: vajon ad-e a világhoz egy újabb fontos gondolatot az, ami a gomb lenyomásával megszületik? Érdemes-e az időmet arra áldoznom, hogy a létrejövő képpel foglalkozzak? Rejlik-e olyan gondolatiság, üzenet a megszülető műben, amelyre szüksége lehet a kép leendő nézőinek? Érdemes-e egy újabb homokszemet szórnom a sivatagba? Ha a válasz mindezekre „igen!”, csak akkor döntök úgy, hogy exponálok.
Ám a neheze még csak ezután jön! Hiszen kötelességem segíteni abban, hogy az így létrejött alkotás eljusson a nézőkhöz és életre is keljen bennük.
A mai végtelen képözönben szinte teljesen lehetetlen vállalkozás hinni egy újabb kép létjogosultságában. Ráadásul alkotóként azzal is tisztában kell lennem, hogy a ma embere nem érzi létszükségletnek a műalkotások befogadását, mégis azt vallom, hogy a művészetnek van jövője. Talán egyszer az emberiség kiábrándul a technika fejlődése okozta illúzióiból, újból ráeszmél majd azokra az őszinte művekre, amelyek belső csendjük erejével, valódi lelki táplálékul szolgálhatnak számára.
Slideshow-immal egyfajta vigaszt szeretnék nyújtani, felemelkedési lehetőséget a hétköznapok monotonitásából. Reményeim szerint egy olyan hozzáállást mutatok be, amelynek segítségével a legnagyobb krízis is viszonylag könnyen elviselhetővé válik, ugyanakkor a legnagyobb siker sem repít felesleges magasságokba.
Azzal is tisztában vagyok, hogy manapság a filozófiai gondolatok nem túl divatosak a fotográfián belül. Nem hoz látványos dicsőséget az alkotónak, sokkal inkább csendes kísérője egy folyamatosan teremtő, megfigyelő életformának, amelynek szabadságával nem ér fel semmilyen siker, csillogás.
A vetítéseimen nagy öröm számomra minden egyes néző jelenléte, aki társammá válik ezen a csodálatos úton, ráadásul pont most, amikor végre olyan komplex módon és kifogástalan minőségben mutathatom be alkotásaimat, amiről korábban álmodni sem mertem.
Remélem lesz alkalmunk találkozni, akár több vetítésen is!
Zoltán
