Audiovizuális lavina szárazföldön és a víz alatt
A SLIDESHOW
Buñuel arra a kérdésre, hogy miért csinál filmet, azt felelte: „Azért, hogy megmutassam, ez a világ nem a lehetséges világok legjobbika.” Azt hiszem, ez, a világ dolgain körbevezető slideshow-m is emiatt készülhetett el, ráadásul egy olyan számomra válságos esztendő képeiből, amikkel csak évek múltán volt erőm szembenézni. Egy tizennyolc fejezetből álló kép-szimfóniát látunk a vásznon, amelyhez a kamaszkoromban felfedezett Tangerine Dream együttes elektronikus zenéje társul – meglehetősen szubjektíven és szabadon kezelve a számomra meghatározó lemezeik hanganyagát. (A zenében 1976 és ’86 közé ugrunk vissza.)
Ebben a gigantikusra sikeredett műben szinte valamennyi alkotói korszakom képi jellemzői és témái felbukkannak: a fekete-fehértől a színes, bemozdult felvételeken át a víz alatti fényképekig, a csendéletektől a tájképeken át a streetphotóig nagyon tág vizualitás között mozog a háromszáznál is több felhasznált fotográfia. Mélyebb rétegükben ezek mind metaforák, tele szimbólumokkal, amikhez hozzájönnek még a képek közti áttűnéseknek köszönhető további asszociációs lehetőségek. Már-már a végtelent közelíti a megfejtésre váró titok, azaz egy nem mindennapi szellemi kalandra invitálom nézőimet. (64 perc)