Színes és fekete-fehér képek párbeszédei Emil Cioran filozófus esszenciális gondolataival
A SLIDESHOW
„Nem lehetne élni, ha nem tulajdonítanánk jelentőséget annak, aminek semmi jelentősége nincs.” – mondja Emil Cioran, akivel magam is mélyen egyetértek. Ebben a slideshow-ban 12 fejezeten keresztül, 12 kardinális kérdést feszegetve mesélem el képeimmel, hogy mi mindennek tulajdonítottam jelentőséget a saját életemben, és utazásaim során milyen lényeges összefüggésekre bukkantam – elsőre talán jelentéktelennek tűnő emberi szituációkban, tájakban, fényviszonyokban. Azokat az apró rezdüléseket igyekszem bemutatni, amelyek nap mint nap színessé, változatossá, örömtelivé vagy épp melankolikussá, de mindenképp teljessé teszik emberi életünket. (57 perc)
A PREZENTÁCIÓ
Bemutatom több képem (képpárom) belső, titkos életét. Az előadásból az is kiderül, hogyan készül egy fotóalbum 20 éven keresztül. Miként fér meg remekül 88 fekete-fehér kép 88 színes képpel párosítva? Miért pont a legkevésbé látványos kép szerepel a borítón? Miért nem biztos, hogy lefotózom, ha valami széppel találkozom? Mit köszönhetünk a halálnak? Miért kerülnek egy filozófus gondolatai egy fotóalbumba? Hogyan válik láthatóvá a zen filozófia a fotográfia segítségével? Továbbá szeretném megosztani eddigi legszórakoztatóbb és egyben legmélyebb olvasmányélményeimet: Emil Cioran filozófus gyakran provokatív aforizmái fontos szereplői lesznek ennek az estnek. (A bevezető 25-30 perc)
AJÁNLÓK
„Zoltán filozofálva fotografál. És ez, részemről, a lehetséges legnagyobb elismerés, a legkomolyabb méltatás.” | Dobai Péter, író, dramaturg
„Ha egy lakatlan szigetre egyetlen dolgot vihetnék magammal, hogy épelméjű maradjak, biztosan ezt az előadást vinném! Fantasztikus volt! Köszönöm!” | Stánicz Katalin, szobrász
„Zoltán művészete abból táplálkozik, hogy csak rá jellemző szemlélettel keretezi be a világ végtelen számú történéséből azt, ami számára és mások számára is puszta létükön túli tartalmakat hordoznak. A bekeretezés, persze, a fotográfiai alkotóeszközök magabiztos és egyedi használatával történik, csak rá jellemző »vancsós« nézőpontok, kivágások, kompozíciók, tónusok alkalmazásával.” | Szarka Klára, szakíró